Léglabda (kviddics) Blog

Hírek, események, élő léglabdáról és a bajnokságokról.

Friss topikok

A MI léglabdánk, avagy a magyarországi léglabdáról és a bajnokságról, a budapesti csapatok ellentétéről - 1990-től 2008-ig

2008.11.07. 02:07 LuciusNeo

A hazai léglabda rajongók nagyon jól tudják, hogy bajnokság nálunk csak 1990 óta létezik, de a megalakulásának időpontjának pontos meghatározásához jóval messzebbre kell visszatérnünk a múltba.

Elsőnek 1945-be. Véget ért a II. Világháború! Magyarországot felszabadították a szovjet seregek, és köszönték szépen a szíves vendéglátást, úgy gondolták, maradnak is, ha már ilyen messzire eljöttek otthonról. Ezek után a magyar varázslótársadalom teljesen háttérbe szorult, mindenki igyekezett képességét elrejteni még gondosabban, a kommunista feketemágusok elől kiváltképpen. De, hogy a léglabdára rátérjek, ugorjunk egyet az időben egészen 1956. október 23-ig. Ez egy nagyon jelentős nap kis országunk történelmében. De mint tudjuk, nem csak a muglik lázadtak fel ezen a napon, hanem a lehetőségen kapva számtalan varázsló is pálcát ragadott az elnyomás ellen, és egészen sokáig ellen is álltak, azonban a muglikhoz hasonlóan őket is eltiporták, és ekkor jó néhány varázsló is elmenekült az országból. Köztük volt egy akkor még 23 éves fiatalember, nevezetesen Sasváry Vilmos is, aki sok társával ellentétben nem Amerikába, hanem inkább a ködös Angliába emigrált. Itt William Sasvary néven folytatta életét, és megismerkedett a léglabdával, valamint majdani feleségével, Elizabeth Harttal (aki a Porpicy Sc hajtója volt akkoriban), majd 1959-ben el is vette őt. Sasváry úr (hadd maradjunk inkább a magyar nevénél) is játszott néhány évig, de csak amatőr szinten, majd felesége csapatánál 1968-tól előbb segédedzőként, majd ’72-től edzőként dolgozott, egészen ’81-ig. Ez idő tájt egyszer nyert angol-ír bajnokságot a csapatával, ’77-ben. De egész száműzetése alatt végig csak haza, az igazi otthonába vágyott, ami végül is 1986-ban meg is adatott neki, és feleségével hazatelepült Budapestre. Itthon, látván a kommunista diktatúra hanyatlását, és, hogy az emberek többsége imádja a léglabdát, azonban csak titokban merik hallgatni a külföldi mérkőzések eredményeit és krónikáit, úgy gondolta, kint szerzett tapasztalatát bevetve megalapítja az első magyar léglabda csapatot. Azonban varázsminisztérium nélkül ez bajosan sikerült volna, így aztán ez csak álom maradt a számára egészen az 1989. év végéig. Ekkor kikiáltották a köztársaságot, megszűnt a szovjet elnyomás. Természetesen a Mágiaügyi Minisztériumot is azonnal újra felállították az eddig titokban működő varázsló csoportok. Sasváry úr csak erre várt, és azonnal léglabda csapatok szervezésébe fogott a feleségével egyetemben. Valami azonban történt kettejük között (ez a mai napig titok, soha senkinek nem beszéltek róla nyíltan), és az addigra immáron 30 éve házasságban élő párnak elváltak útjaik, és két külön csapat szervezésébe fogtak. Így jött létre a két pesti csapat: Elizabeth Sasvary alapította Budapesti Bűbájos Boszorkák, és a Sasváry Vilmos által felállított Budapesti Büszke Bikák, de még az 1990 novemberében beindult bajnokság kezdete előtt Budapesti Bús Bikákra változtatták a nevüket. Egyes hírek szerint így szerette volna Sasváry úr kiengesztelni a feleségét, de nem sok sikerrel járt, sőt a viszály csak még jobban elmérgesedett kettejük, és ezek után a két csapat, és azok szurkolói között is.

A bajnokság első idénye végül 1990. november 17-én indult el. A két pesti csapaton kívül még két másik csapat, a Fehérvári Fekete Fellegek, és a Miskolci Magyar Mennydörgők neveztek. Ebben a szezonban még csak három mérkőzést játszott minden csapat, vagyis csak egy kört, aminek a végén a Fehérvár örülhetett, köszönhetően annak, hogy a két pesti csapat csak egymással foglalkozott.

A következő szezon sem hozott mást, pedig már két körös volt a bajnokság, vagyis minden csapatnak kötelezővé tették otthoni, mugliktól mentes, gondosan őrzött léglabda pálya felállítását (mert előző évben minden mérkőzést az Arénában, a Bikák pályáján játszottak). Végül 1992 tavaszán ismét Fehérvár örült az újabb bajnoki címnek, viszont ezzel ki is ünnepelték magukat előre, hiszen azóta csak egyszer nyertek bajnokságot (96-97-ben). Ezek után a következő bajnoki évben (92-93) már a Boszorkák vitték a címet, ami nem kis eltökéltséget és összpontosítást, na és botrányokat váltott ki a következő bajnokságban, amit végül is gigászi csatában a Bikák nyertek meg nagy riválisuk ellen. Majd következett a 1994-95-ös idény, ahol az eddigi négycsapatos bajnokság csapatszáma 8-ra nőtt.

Csatlakoztak:

- Pécsi Pálinkás Pingvinek

- Szegedi Szárnyas Szalamandrák

- Salgótarjáni Suhanó Sasok

- Debreceni Dicső Darazsak

A nyolc csapatra bővítés magával hozott egy új módosítást is: a körmérkőzések után az első és a második helyezett csapat három győzelemig tartó döntőt vívott az első helyért.

Azonban a bővítés nem tudta meglepi a Bikákat, akik ezt az idényt is meglehetősen simán nyerték, a döntőben 3-0-ra legyőzve a Szegedet. Ezek után viszont három fekete év következett mindkét pesti csapatnak, de különösen a Bikáknak, akik mindhárom bajnokságot a döntőben bukták el. Sorban: Miskolc 1-3,(95-96), Fehérvár 2-3 (96-97), Szeged 1-3 (97-98) ellen. De 1996 különösen borzalmas év volt a számukra, ugyanis Sasváry úr 63 évesen a Boszorkányok elleni mérkőzés utáni rendbontásban életét vesztette, amit Elizabeth Sasvary sem tudott megbocsátani magának, és még abban az évben elhagyta Magyarországot. Visszatért Angliába, ahol végül 1999-ben halt meg. Sajnos ettől még nálunk a viszályok nem múltak el. A következő bajnoki évadban (98-99) ismét a két nagy ellenfél csapott össze a bajnoki címért, amit immáron harmadik alkalommal a Bikák nyertek meg 3-2 arányban, máig az egyik leginkább vitatott, mégis egyik legjobb mérkőzésen. Az ötödik mérkőzése volt a bajnoki döntőnek, ahol a szinte végig fogó nélkül játszó Bikák parádés játékkal, az ellenfél fogóját is szinte végig őrizet alatt tartva (feláldozva az egyik terelőt erre a célra), végül is 740-720-ra nyertek egy gigászi 34 óra 53 perces csatában (ami, ha a statisztikáknál maradunk, a 3. leghosszabb mérkőzés a bajnokság történetében (2. 2001/2002 BBBoszorkák – StSSasok Bajnoki döntő 3. mérkőzés 37 óra 2 perc 1. PPPingvinek – MMMuslincák 1997/1998 5. forduló 48 óra 20 perc – a játékot közös megegyezéssel ekkor fejezték be 480 – 370 állásnál).

A 99-2000-es idényben ismét a két rivális vívta a döntőt, és ismét – ezúttal már 4. alkalommal – a bikák diadalmaskodtak a döntőben aratott 3-1-es eredménnyel. Azonban a döntő utáni óriási méretű szurkolói összetűzés miatt a következő évben ismét tervezett bővítés miatt drasztikus eszközökhöz folyamodott az MQSZ. Az immáron 14 csapatos bajnokságot két csoportra osztotta, és a pesti csapatok közül a Boszorkákat a nyugatiba, a Bikákat a keletibe sorolta.

Az újonnan csatlakozott csapatok:

-Váci Vérszomjas Vadkanok (Nyugat)

- Soproni Süvítő Sárkányok (Nyugat)

- Kanizsai Király Kentaurok (Nyugat)

- Nyíregyházi Nyerő Nyulak (Kelet)

- Egri Erős Egyszarvúak (Kelet)

- Zalaegerszegi Zajongó Zergék (Nyugat)

Az új csoportbeosztás új döntőrendszerrel járt együtt, mely szerint a keleti csoport győztese a nyugati csoport második helyezettjével, míg a nyugati győztese a keleti másodikkal vív három győzelemig tartó összecsapást a döntőbe kerülésért. A döntőben viszont már 4 győzelemig tartanak az összecsapások.

Új rend, új feltámadás a Boszorkáknál, akik a 2000-2001-es idényt 4-2 -re, míg a 2001-2002-es idényt 4-3-ra nyerték meg. Közben azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Bikák az Európa-Bajnokság fináléjában, a 2000-2001-es idényben, Párizsban 370-210 -re legyőzték a Müncheni Bajorok csapatát, és ezzel ők érték el az első magyar sikert az európai klubcsapatok legrangosabb tornáján. (Közben a magyar bajnokságban a 3-4. helyen végeztek – ekkor még nem volt értelme a bronzmérkőzésnek, ezért nem játszották le).

2002-2003 új éra kezdete, a Bikák mélyrepülése is innen konstatálódik, hiszen ebben az évben a keleti csoport 6. (!) helyén végeztek, a következőben az 5.-en. A döntőben pedig, először az 1991/1992-es idény után, két nem pesti csapat csapott össze, nevezetesen az Eger és a Miskolc, amit az Egriek nyertek meg 4-2-re.

A 2003-2004-es idény ezt ismételte meg, a döntőben ugyanis a Pécsi Pálinkás Pingvineknek a Kanizsai Király Kentaurok ellen aratott 4-0 (!) győzelme, úgy tűnik, véglegesítette a vidéki csapatok előretörését.

A 2004-2005-ös bajnokság kiugrást hozott a bikáknak, ugyanis a semmiből egészen a bajnoki döntőig meneteltek, ahol a címvédő pécsi csapattal találták szemben magukat, és a 14 csapatos bajnokság történetében először mind a 7 mérkőzésre, sőt egy nyolcadikra is szükség volt. 3-3-as állásnál Pécsen a két csapat 180-180-as döntetlent ért el, így jöhetett az utolsó budapesti összecsapás, ahol heves játék zajlott. Végül 320-140-re a Pécs csapata nyert,és ezzel belépett a kétszeres bajnokok sorába.

A következő kiírás megtörte a magyar léglabda „átkot”, amely kimondta, hogy egy csapat nem nyerhet háromszor egymás után bajnokságot (ez történt a Fehérvárral, a Bikákkal és a Boszikkal is), ugyanis a Pécs, gyakorlatilag hiba nélkül játszva az egész bajnokságban, ismételten Magyarország legjobb léglabda csapatának mondhatta magát (a döntőben a Salgótarján csapatát győzték le 4-1 arányban). Emellett örvendetes hír, hogy az Európa-bajnokságon elért előző évi 2. helyezése után ebben az évben itt sem volt ellenfele, és a hazai pályán megrendezett négycsapatos döntőt is simán teljesítette. Ezzel kiharcolta, hogy az eddigi két EB-n induló csapatunk helyett 3 indulhat nemzetközi porondon.

2006-2007-es bajnokságra a Pécsi csapatot szétvásárolták/eladták, így fokozatosan elkezdtek visszaesni, de ettől még nem esett vissza a bajnokság színvonala, és számtalan jobbnál jobb csapatunk izgalmas évet produkált. A Szeged hatalmas meglepetésre megnyerte a kiírást (4-1 a Kanizsa ellen). A pesti csapatoknak szurkolóknak annyi öröm jutott, hogy a Boszik hosszú évek után ismét bajnoki elődöntőt játszhattak, ahol ugyan alulmaradtak, de a bronzmérkőzésen nyertek, így nemzetközi porondon is bizonyíthattak.

A 2007-2008-as kiírásban a bajnoki döntő előtt mindenki úgy gondolta, hogy a magyar léglabda új fellegvára Pécs után Debrecen lesz. A bajnoki döntőig mindössze három mérkőzést vesztett el, és a csapatnál mindenki rendkívül magabiztos volt. A másik döntőbeli csapat a Salgótarján volt, akik a csoportmérkőzéseket igencsak akadozva hozták. Az elődöntőben a Kanizsa ellen is 0-2-ről felállva jutottak 3-2-vel a döntőbe – abba a döntőbe, ahol nagy meglepetésre 2-0-ra vezettek is a Salgótarjániak, de a Debrecen fordított 3-2-re. Ekkor két mérkőzésre felszívták magukat a Sasok, és a hazai mérkőzésen simán, míg Debrecenben az utolsó mérkőzésen nagy küzdelemben, hihetetlenül szép fogást bemutatva nyerték meg 4-3-ra a bajnokságot. A Debrecen maradt a nagy, de a bajnokságot valami hajszálon mindig elbukó csapatok között még ebben az évben (ezt a társaságot erősíti még a Kanizsa is, a Salgótarján győzelmével kilépett innen).

Következik 2008-2009!

 

A csapatok és a színösszeállításuk (zárójelben az eddig megszerzett bajnoki címek száma):

 

Budapesti Bűbájos Boszorkák (3)     - lila, fehér

Budapesti Bús Bikák (4)                   - zöld, fehér

Debreceni Dicső Darazsak                 - piros, sárga

Egri Erős Egyszarvúak (1)                 - szürke, piros

Fehérvári Fekete Fellegek (3)            - zöld, fekete

Kanizsai Király Kentaurok                - kék, sárga

Miskolci Magyar Mennydörgők (1)   - narancs, fehér

Nyíregyházi Nyerő Nyulak                - szürke, fehér

Pécsi Pálinkás Pingvinek (3)              - piros, fekete

Salgótarjáni Suhanó Sasok (1)           - fekete, fehér

Soproni Süvítő Sárkányok                 - piros, fehér

Szegedi Szárnyas Szalamandrák (2)  - fekete, narancs

Váci Vérszomjas Vadkanok              - barna, piros

Zalaegerszegi Zajongó Zergék           - kék, fehér

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem magyar bajnokság információk

A bejegyzés trackback címe:

https://kviddics.blog.hu/api/trackback/id/tr32754648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.